BORNEMISZA PÉTER GIMNÁZIUM, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola
Ökoiskola
Oktatásért Közalapítvány
Új Széchenyi Terv
Sportoló Nemzet
Művészetek Palotája Budapest
Erasmus+
Határtalanul
Iskolánk
Felvétel
Tanév
Tantárgyak
Tanórán kívül
Infotár
Diák
Támogatás
Szülő
Kapcsolat
Tanórán kívül
Egy itáliai út margójára - élmények és látványosságok
2021.12.23.
Erasmus + project egyetlen megvalósúlt offline diáktalálkozója
Képek a cikkhez itt találhatók: https://twinspace.etwinning.net/78284/pages/page/1991018
Ezen az oldalon sok egyéb cikk, kép videó található, amiket a kétéves Future Jobs című projektünk során készítettünk az erdélyi, francia és olasz iskolákkal együtt.



Videót készítette: Nagy Olivér

Tizenkét hete, szeptember 26. és október 2. között volt lehetőségünk az Erasmus + program keretein belül meglátogatni Olaszországot, azon belül is Riva del Garda városkáját (magyarra fordítva annyit tesz, hogy Riva a Garda-tó partján), Trentót és Valle di Ledro-t. Riva del Garda Olaszország északi részen találatható, Trentino megyében, a Garda-tó partján. A helyszín egyszerűen csodálatos volt! 

Pannónia és Itália földje távol nyugszik egymástól, ebből következik, hogy az út Riva és Budapest között igen hosszú, 13 órás volt. Olaszországba, Riva gyönyörű városába Szlovénián keresztül jutottunk el. Engem, akit a Kárpát-medence ölelő karjai vettek mindig is körbe, és aki az ezeréves határt még soha nem lépte át, lesokkolt az Alpok déli részének hegysége, addig a Kékes volt a legmagasabb hegy, amit láttam, azonban a Rivát körülölelő valamennyi hegy kétszer akkora volt, mint a Kékes. Ha az ember Olaszországban jár, érdemes elmenni túrázni, mivel gyönyörű, bejárható és normális túra útvonalak vezetnek fel a hegyek tetejére. 

Már az Olaszországban töltött második napunk izgalmasan indult. Szobatársammal elhatároztuk, hogy nekiindulunk, és még a közös programok és a reggeli előtt lemegyünk a Garda-tó partjára. Fenomenális látvány tárult szemünk elé. A majdnem Balaton nagyságú tó látványa leírhatatlan, talán a képek vissza tudják majd adni. Az iskola és az önkormányzat nagyon komolyan vette a COVID korlátozásokat, minden nap ki kellett töltenünk egy rövid elismervényt, hogy nem vagyunk COVID-osok, nem voltunk COVID-os személlyel kontaktusban az azt megelőző két hétben, emellett pedig szintén minden nap ellenőrizték a beoltottságunkat igazoló uniós védettségi igazolványt. 

Riva gazdasági életét döntően befolyásolta és befolyásolja a mellette fekvő tó. Mint megtudtuk, ezen kis város a történelem során többször cserélt gazdát, több hatalom és nagyhatalom között képezett határt. Riva eredetileg Velencéhez tartozott, a város egyik szimbolikus épületét, a Bastion-t is a velencei hadsereg húzta fel védelmi célokra, azonban soha nem használták. A következő jelentősebb hatalom, amely birtokába vette Riva városát, az a Habsburg Birodalom volt 1815-ben, mivel Riva az újonnan létrehozott (Napóleonhoz hű) Olasz Királyság része volt. A terület Habsburg kézen maradt, egészen 1918-ig, az első világháború végéig. Érdekesség, hogy Riva volt a határ Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. A határjellegének köszönhetően az osztrákok igyekeztek biztonságossá és védhetővé tenni, erődítménnyel erősítették meg a Riva környéki hegyeket. Ennek a mai napig látható bizonyítéka maga a hegységekbe vájt védelmi rendszer, ahol ma már egy autóút halad át.

A Garda-tó mellett érdemes meglátogatni az attól csak pár kilométerre található Ledro-tavat, mely 3-4 óra alatt körbegyalogolható. A Ledro-tó vize olyan tiszta, hogyha térdig is megy be az ember, a lábfejét még tisztán láthatja.

A második napon az Erasmusos csapatunk kiegészülve az erdélyi testvéreinkkel, valamint az olasz és francia barátainkkal megindult Trento (Trident) városa felé. Ezen hely méltán híres, hiszen otthont adott az 1545 és 1563 közötti tridenti zsinatnak, amelyhez az ellenreformáció és a római katolikus egyház „megreformálása” köthető. A hely azonban nem tükrözi ezt, a főtéren kívül nem nagyon láttunk érdekes történelmi látnivalót. Sajnos úgy látszik Trident nem emlékezik kellő módon a történelmi örökségére, természettudományos élete azonban annál pezsgőbb. A város egyik nevezetességévé váló Muse (természettudományi múzeum) életem egyik legkellemesebb múzeumlátogatási élménye volt. A Muse négy szintre osztható, minden szint külön tematikával várja a látogatókat a klímaváltozástól kezdve az állatok anatómiáján át egészen az Alpok élővilágáig. A múzeum tárlatának megtekintése során rengeteg értékes tudás gyűjthető, az állati csontvázak és a kitömött állatok ezt az élményt csak fokozzák!

Az étkezésünket az Európai Unió finanszírozta. A reggeli és a vacsora a szállás helyszínén biztosított volt. A szállásadónk egy nagyon kedves olasz úr, Antonio volt, aki az olasz mellett németül és angolul is kiválóan beszélt. Az ebédet szintén finanszírozta az EU, azonban ez nem helyhez kötött volt, hanem szabadon választott, általában olasz ételkülönlegességekből állt. Elsősorban természeten a pizza és spagetti szerepelt étlapunkon, azonban ezek nemigen különböztek a magyarországi változataiktól. Kiemelendő volt ellenben a tiramisu és a lasagne, ezen két étek tradicionális verziója fényévekkel jobb, mint a magyarországi próbálkozás.
A szállásadónk jóvoltából ezen felül volt lehetőségünk megkóstolni az olasz szőlőt és az olasz körtét. Mindkettő más volt, mint a magyarországi fajtája, máshogy volt fenomenális.
 
Maga a tó is egy látnivaló. A tavaszi - ősz eleji időszakban a bátrabbak pedig még úszhatnak is benne -ahogy mi is tettük- (a víz 16-20 fokos volt). Amiről még érdemes említést tenni, az az óratorony a Torre Apponale. Ebbe a gyönyörű, 1273 óta fennálló középkori toronyba mindenképpen érdemes bemenni, mivel rendkívül kevés a látogatója és a belépődíj még magyarországi viszonylatban is olcsó, miközben az egész várost meg lehet tekinteni belőle. A legtöbbször szembejövő látnivaló azonban nem egy konkrét épület, hanem maga a tipikus utca. Úgy éreztem, hogy visszamentem egy jó pár évszázadot, mintha Rómeó és Júlia történetébe csöppentem volna. Az utcák a középkori, szűk jellegen kívül mindig tele voltak élettel. Minden nap volt a város valamely pontján például utcazenész.

Elsősorban azonban nem pihenni és szórakozni mentünk, hanem dolgozni. Dolgozni erdélyi, francia és olasz diákokkal. Minden nap két vagy három előadást hallgattunk meg (a kommunikáció nyelve természetesen az angol volt), és a gyönyörű olasz angol akcentuson kívül további ismeretekkel bővíthettük érvkészletünk a klímaváltozással kapcsolatban. Az előadások után következett a valódi munka, cikkeket kellett írnunk az előadókról, a tematikához köthető témákról. A legtöbb nap fénypontja ennek ellenére (vagy éppen ezért) nem a munka volt, hanem az esti beszélgetések a francia és olasz diákokkal. Itt volt lehetőségünk különböző kérdésekről megosztani a véleményünket, vitázni. Sokat beszéltünk az országok közötti különbségekről is. Személyes tapasztalatom alapján a francia fiatalok sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek a történelem és egyéb humán területek tanulására, ellenben a reál tudományokban valóban jelentős jártassággal rendelkeztek, sőt meglepő módon a politikával kapcsolatban is felkészültek voltak. A legtöbbet az országainkról beszélgettünk. Az olasz diákok a franciákkal ellentétben jelentős tudással rendelkeztek humán tantárgyakból is. Ami azonban számomra, keresztény ember számára elkeserítő volt, az az ateizmus. Valamennyien római katolikusnak lettek keresztelte, és valamennyien elhagyták a hitüket. Elgondolkodtató, hogy milyen változás történt vajon Nyugaton, illetve minek köszönhető ez az apátia a vallás/vallások irányába.
 
Az utazás tanulságos volt, rávilágított, hogy van még hova fejlődni a magyar mentalitásnak. A szabadidőmben gyakran ültem ki a tó partjára elmélkedni a világról. Hálát adtam Istennek, hogy ilyen jó békés és pihentető helyen tölthettem egy hetet. Elképesztő, maradandó emlék volt tehát ezen tó, és a tavat körülvevő hegységrendszer, melyet egyhamar nem fogok tudni elfelejteni.

Nagy Imre
Publikálta: Csaba Zsolt
© 2010 Bornemisza Péter Gimnázium