Vagyonos pesti polgárcsaládból származott, szüleit az 1541. évi török pusztításkor vagyonuktól megfosztották, talán maguk is odavesztek. Bornemisza Péter Kassán tanult, ahol 1553-ban Ormándy Demeter nemesúr bíztatására angyalnak öltözve ráijesztett Feledy Lestár Habsburg-párti várkapitányra, és intette, hogy ne imádkozzék fakép, vagyis bálvány előtt, ezért a várkapitány fogságba vettette és az inkvizíció elé állíttatta őt.
 

A börtönből 1553 karácsonya után megszökött, és pártfogóinál rejtőzött el. Ezután Bécsbe ment tanulni, és itt saját szállásán prédikációkat tartott, ezért a legmagasabb rangú magyar egyházfők foglalkoztak ügyével, akik sokat zaklatták, sőt börtönbe is juttatták. „Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem és talán oldalam is kifakadt volna, ha számat fel nem tátottam volna” - írta erről az esetről később.
 

Kiszabadulása után külföldi útra indult ismeretei gyarapítása végett; nyolc évig tartózkodott Itáliában, Francia- és Németországban, ahonnan kész tudósként tért vissza hazájába. 1560-ban megszöktette Huszár Gál lelkészt – aki korábban pártfogásába vette őt - a kassai börtönből, ahol azelőtt maga is raboskodott.

Ezután Bécsben kancelláriai tisztséget vállalt, személyesen is érintkezett a királlyal, és leleplezett előtte egy okirat-hamisítást, amit „Listius pispek” követett el. Talán emiatt innen is távoznia kellett.
 

A sok lelki és testi tusakodás után elhatározta, hogy prédikátor lesz. Lelkészként első állomáshelye Zólyom volt, ahol Balassi János szolgálatában a Balassi család udvari lelkipásztora lett. Bornemisza nevelte Balassi Bálintot, amiről később a költő maga is tanúskodott. 1565-ben eretnekséggel, vagyis a reformációhoz való csatlakozással vádolták, és a császár elé idézték; még hosszú évek múltán is panaszkodtak rá a pápánál.
 

1570-ben a mátyusföldi protestáns egyházak szuperintendense lett, később Galgócz, Sempte, majd Szered lelkésze volt. Írói, szónoki és hittérítői működése folytán a Duna vidékén terjedt a reformáció, úgyhogy mikor fölment Bécsbe, a katolikus főpapok utasítására elfogták, és három hétig börtönben tartották. Innen azonban ismét megszökött, előbb Beckó várában húzódott meg, majd saját birtokára, Rábokra vonult vissza, ahol a nyugalmat könyvei kiadására használta fel, és bibliafordítás gondolatával foglalkozott.
 

Bornemisza Péter a XVI. századi magyar egyházi és irodalmi élet résztvevőjeként egyaránt kiemelkedőt alkotott. Fő művei: Szophoklész Elektrájának fordítása, Postilla (Ötkötetes prédikációskönyv), Ördögi Kísértetek, Énekek három rendben, Négy könyvecske a keresztényi hitnek tudományáról.

 

Publikálta: Adminisztrátor